Ahogy öregszem, azon kapom magam, hogy év végén egyre jobban hajlamos vagyok végiggondolni az elmúlt év eseményeit, és számot vetni a történésekről, élményekről, eredményekről vagy épp ezek hiányáról.

Az egyik legfontosabb dolog számomra az volt a tavalyi évben, hogy elindítottam a LekvárMűhelyt. Rengeteget tanultam ezalatt az év alatt, kezdem lassacskán kiküszöbölni a gyerekbetegségeket is, de azt is látom, hogy még egy rakás területen kell változtatnom, fejlődnöm.

Ezek voltak a legfontosabb mérföldkövek a LekvárMűhely 2017-es évében:

Az indulás

Tudom, nagyon gázul hangzik, de nem volt üzleti tervem. Mivel semmilyen tapasztalatom nem volt vállalkozói téren, egy dolgot tűztem ki, hogy élvezzem a dolgot 🙂 (Persze, azért titkon azt is reméltem, hogy egy év alatt visszahozza majd a befektetett pénzt – azért ez sem egy hátrány.) Ezekkel az elképzelésekkel ugrottam bele a saját vállalkozásba, és kíváncsian vártam, mit fogok elérni egy év alatt.

Azt tudtam, hogy mindenképpen valami olyasmit szeretnék csinálni, amiben örömömet lelem, ami feltölt és amiben 100%-osan a magam ura lehetek. Mivel lekvár- és szörpfőzéssel régóta kacérkodtam, így adott volt, hogy ebbe vágjak bele. Az álmodozást, ötletelést már évekkel korábban elkezdtem, de kellett idő, na meg főleg bátorság és elhatározás, mire sínre került minden, és hivatalosan is elindulhatott a vállalkozásom.  2016 év végén vágtam neki a hivatalos papírok, engedélyek intézésébe. Ekkor terveztettem logót, szórólapot, plakátot és címkéket is, és gyakorlatilag 2017 legelejére készen állt minden arra, hogy elrajtolhasson az értékesítés.

Az első eladott üvegek

Egyik üvegről a másikra elindult az eladás, ami egyrészt annak volt köszönhető, hogy az ismeretségi köröm nyitott volt az új ízkombinációkra, és a prémium minőségre, másrészt nyakamba vettem a környéket, és elárasztottam szórólappal, ahonnan szintén  érkeztek be megrendelések. Nagy öröm volt megélni, hogy lassan, de biztosan gazdára lelnek a lekvárjaim  és szörpjeim 🙂

Az első viszonteladók

Kezdetben csak Veresegyházon kerestem viszonteladókat. Akkoriban Panni még non-stop velem volt, én pedig nem akartam a közös időnkből túl nagy szeletet kihasítani, így jobbnak láttam, ha kicsiben indulok el. A nyitottság megvolt a másik oldalról, így bekerülhettek a lekvárjaim első körben a Príma Pékhez, második körben a Joan Kávéházba. Az együttműködés és szerencsére még a jó kapcsolat is töretlen azóta.

Nyár – befőzés ezerrel

A nyár húzós volt. A két lány velem volt 10 héten keresztül, és mellettük kellett gondoskodnom arról, hogy azért közben a befőzés is haladjon. Szerencsém volt, mert sok segítséget kaptam a család részéről, nélkülük biztosan nem ment volna. Másrészről pedig úgy voltam vele, hogy annyi lekvárt és szörpöt készítek, amennyi belefér, nem akarok szétszakadni. A munka mellett rengeteget nyaraltunk is, vettünk egy sátrat és a nyakunkba vettük a Balatont, és Horvátországot. Összesen közel 3 hetet sátraztunk együtt, ami felejthetetlen élmény volt. Szóval azért jutott idő a szórakozásra is bőven 🙂

Megjelenés a Duna TV-ben

Megkerestek a Duna TV Család-Barát című műsorától, hogy lenne-e kedvem bemenni a stúdióba, és élő adásban főzni valami finomságot, és megosztani a nézőkkel egy-két fortélyt.

Hát persze, hogy igent mondtam!!!!

Noémi elkísért a forgatásra, úgyhogy volt egy kis segítségem is 🙂 Az egész stáb fantasztikus volt, szinte szürreálisan kedves volt mindenki, én pedig rettenetesen jól éreztem magam végig. Szuper élmény volt! A részletes élménybeszámolómat ide kattintva tudod elolvasni.

Új viszonteladók Gödöllőn és Budapesten

Még a nyár folyamán kitűztem célul, hogy új viszonteladókat szeretnék szerezni az ősszel, hogy szélesítsem a vevőkörömet. Amikor vége lett a nyárnak, és visszaállt minden a szürke hétköznapok kerékvágásába, akkor felkerestem Gödöllőn, és Budapesten 3 helyet, amelyeket én kedvelek és ahova úgy gondoltam, hogy passzolnának a termékeim. Hol rövidebb, hol hosszabb ideig tartott, de végül mindenhol láttak fantáziát a LekvárMűhelyben, így Budapesten a La Delizia két belvárosi üzletében, Gödöllőn pedig az Arany Virágcserépben és a Sonkásnál  is megtalálhatóak a LekvárMűhely termékei.

www.lekvarmuhely.com – saját honlapot készítettem!

Természetesen a kezdetektől fogva ott motoszkált a fejemben, hogy kellene egy honlap. A mai világban ez elkerülhetetlen. De aki valaha készített már weboldalt, az tudja, hogy összerakni egyet nem olyan egyszerű, pláne nem olyan gyors. Épp ezért nem is erőltettem a dolgot egészen addig, amíg nem volt pár szabadabb hetem erre. Beköszöntött az ősz, lettek lazább napjaim, és ezeket arra használtam fel, hogy beleássam magam a honlapkészítés témájába. Az, hogy mit szeretnék megjeleníteni, elég gyorsan látszódott, inkább azzal voltak nehézségeim, hogy mindezt szerettem volna magam megvalósítani. Szerettem volna megtanulni, miként lehet a nulláról felépíteni egy honlapot, úgy, hogy mindent én csinálok. Nem vagyok az a „megnézem a YouTube videót, és már megy is” típus, ezért megkerestem Timit, aki többek közt a logómat és a szórólapomat tervezte, hogy segítsen nekem ebben is. Néhány alkalmas telefonos egyeztetés után már azon kaptam magam, hogy honlapot készítek. Fantasztikus érzés volt! Egy olyan tudás birtokosa lettem, amelyre azt gondoltam korábban, hogy biztosan képtelen lennék elsajátítani.

Karácsonyi hajrá – nyitás a cégek felé

Olyan szerencsében volt részem, hogy Magyarország két meghatározó biztosító társasága is az én termékeimet választotta karácsonyra üzleti ajándékként a partnereinek. Ez a szegmens teljesen új volt számomra, nem is igazán fektettem rá nagy hangsúlyt, hogy megkeressek cégeket, de annak nagyon örülök, hogy végül sikerült két vállalatnak is elnyernem a bizalmát. Jól meg kellett raknom a kicsi kocsimat, hogy beférjen a sok száz üveg, amit kiszállítottam 🙂

Megjelenés a legnagyobb hazai design vásárban

Gyerekkoromban imádtam boltosat játszani, és most végre igaziból is kipróbálhattam! 🙂 Beadtam a pályázatomat a WAMP-ra (Vasárnapi Művészeti Piac, Magyarország legnagyobb design vására), amelyet pozitívan bíráltak el, így lehetőségem nyílt, hogy én is részt vegyek a vásáraikon kiállítóként. Egy alkalomra szerettem volna idén elmenni, hogy megtapasztaljam, milyen vásározni: hogy érzem magam benne, mennyire fárasztó, milyen forgalmat tudok bonyolítani. A karácsony előtti utolsó adventi vasárnapot választottam, így december 17-én felállítottam a LekvárMűhely standját a Millenárison. A vásár minden előzetes elképzelésemet felülmúlta, remekül éreztem magam! Ha érdekel, hogyan készültem rá, akkor kattints ide.

Év végi lazulás

A karácsony előtti utolsó hetem már elég nyugodt volt. Akkor is volt még néhány kiszállításom, de már inkább csip-csup mennyiségek. Annak nagyon örültem, hogy minden karácsonyi megrendelés még az ünnepek előtt eljutott Hozzátok, ez nem csak Nektek, de nekem is fontos. A karácsony előtti pár nap így szerencsére ráérősen telt, és még arra is jutott idő, hogy kicsit lazítsunk, karácsonyi vásárba menjünk, és kényelmesen megsüssük a mézeskalácsunkat. Az Ünnepek alatt pedig szigorúan munka-mentes napokat tartottam. Ezt a bejegyzést is illett volna még december végén megírnom, de olyan jó volt belefeledkezni a nagy semmittevésbe, hogy úgy döntöttem, ráér ez januárban is 🙂

Jó kis év volt ez 🙂 Rengeteg munkát fektettem az indulásba, de úgy érzem, megvan az eredménye, és talán, ami a legfontosabb, hogy rettenetesen élveztem. Köszi Nektek mindent, nélkületek biztosan nem lett volna így!